Neked mit súg az Ősz?
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Ismerős sorokként cseng mindenkinek Petőfi szép természet versének kezdete.
Neked mit súg az ősz?
A hidegebb, esősebb, ködösebb időjárást, a nyár gyászolását, ahogy a varjúkárogás:”kár, kár, elmúlt a nyár!” hallható?
A természet változásait, színesedését, levelek hullását, aztán felkészülését a téli hidegre? A föld párás kisugárzását a vastag avartakaró alól? A nap erejének egyre ritkább, ámde értékesebb élvezetét?
A bőrünkön is átengedjük az őszt, a bensőnkben is megmozdul valami, ami követi a természet járását?
Ady szavaival:
„…S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit…” Párizsban járt az ősz című versében
Az őszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz az elmúlás, a búcsúzás és a számadás köthető. A tudók hagyatéka szerint ezen időszak volt, amikor megemlékeztek őseikről-hőseikről. A mai napig fennmaradt Mindenszentek, Halottak napja ünnepe. Módunkban áll emlékezni, elcsendesedni, s kapcsolódni őseinkhez. A lehetőség megmaradt, hogy képesek legyünk sokkal inkább a tudatunk által átvenni a tudást, mint a destruktív veszteségérzésbe kapaszkodni. Őseink ezt még tudták, mert a természettel éltek, ismerték az elmúlást, a halált, ahogy a születést is, mint természetes velejárója az életnek. S ezen időszak alatt emlékezetükkel érzékelték, hogy őseink nem halnak meg teljesen, nem múlnak el nyomtalanul.
S így kerek a világ, a külső világ együtt a belsővel, a környezet változásait átengedve lelkünket, szellemünket is átadhatjuk az elmúlás megélésének, mintegy összegezve, értékelve az év eddigi eseményeit, történéseit mind külső, mind belső valóságunkban.
Neked mit súg az Ősz?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: