„ Olyan ez kedves unokám, mint a pöttyös bögre és a kristálypohár esete. Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy „már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!” , meg hogy „sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni”…stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét.
Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral.
Ez a bögrék szabálya.” (Paeli Suutari A Suutari-levelek)
Elgondolkodtam azon, vajon én tudom-e, hogy pöttyös bögre vagyok, vagy kristálypohár?
Tudom-e bögreségemet, kristályságomat tükrözni az életem különböző színterein? Párkapcsolat, munka, barátságok….
És tudom-e, hogy mit, és azt miből szeretném inni?
El tudom-e fogadni, hogy szükség van pöttyös bögrére, kristálypohárra, és még annyi féle pohárra?
Szeretem-e őket annak, amik?
Ha pöttyös bögre vagyok, pl. minden nap használnak, törődnek velem, sokszor átjár finom meleg ital és ez nagyon jó nekem. Hagyom, hogy így legyen.
Vagy hiányzik egyfajta előkelőség?
Ha kristálypohár vagyok, akkor alkalomra vesznek elő, tükröződhet bennem a gyertya fénye, ott vagyok fontos eseményeknél…
És ez jó nekem.
Vagy hiányzik a mindennapok melegsége?
Hiszem, hogy ennek megismerését, elfogadását segítenek életünk történései. Sőt. Rákényszerítenek.
Elsősorban legyünk bögreszakértők, ha bögrék vagyunk. Ismerjünk magunk bögreségét milliméterről, milliméterre. És szeressük.
És körénk jönnek, akik imádják a bögrét.
Ebben semmi kétségem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: